Sziasztok! 

Mielőtt megismeritek kalandos életem hagy mondjam el nektek, hogy a felelős állattartás mennyire fontos téma. Sok  sorstáram kerül olyan gazdikhoz, akik csak a cuki pofijuk miatt, illetve a selyemfülük miatt szeretnének beagle kutyust. Ahogyan a bemutatkozó oldalamon is olvashattátok, minden jó tulajdonságunk a visszájára fordulhat, ha nem kapjuk meg a megfelelő nevelést. Ez persze félreértéseket szülhet és kialakult egy olyan tévhit, hogy  beaglekkel csak a baj van. Pedig ez egyáltalán nincs így! 

Gyorsan és könnyen tanulunk, feltéve, hogy pozitív megerősítést kapunk - tehát sok jutalomfalattal a csillagokat is lehozzuk! :)

Viszont a túlzott fegyelmezés, a következetlenség a belőlünk is konokságot, makacsságot vált ki. Gondoljatok bele, ha folyton mindenért leszidnak titeket, akkor ti hogyan reagáltok?

Sok gazda, pláne az „újkutyás” gazdik panaszkodnak arra, hogy kutyájuk nevelhetetlen, a fejükre nőtt. A probléma minden esetben a gazdában, illetve környezetében keresendő. A következetlenség (a gazda leszidja, a gyerekei megszeretgetik), a kutya folyamatos büntetése (a legkisebb „vétségért” is verést kap) felébreszti a beaglek konok énjét, melynek nagy hasznát vesszük a vad követésénél, de kellemetlen lehet családi környezetben. Bár ezt a gazdák nem szívesen látják be, de ilyenkor nem a kutya a hibás. 

A nevelésünk során viszont a pozitív megerősítések segítségével szinte bármire megtaníthatóak vagyunk, egy dolgot kivéve: a beagle soha nem lesz házőrző. Jelezzük az idegent, majd alaptermészetünkből fakadó kedvességétől hajtva farkcsóválva szaglásszuk és ugráljuk körbe.

Hát ez van kedveseim, köszi, puszi!

Meggie